A zene mindenkié. –
Kodály Zoltán
E l ő s z ó
A szimfóniák elemzése, bemutatása, magyarázata, nem tudományos igényű, ez nem lehet cél. Elsősorban a számítógépet használó fiatalok, továbbá zenekedvelők számára ajánlott.
Az
európai zenetörténet egyik kimagasló fejezete a klasszikus zene,
amely Bach halálától Beethoven haláláig, vagyis 1750-től 1827-ig tartott; ez 77
év.
E
fejezeten belül a koronát a „bécsi klasszika” viseli, mely Beethoven
születésétől, vagyis 1770-től 1800-ig tartott; ez összesen 30 év.
A
megelőző zenetörténeti korszak, a barokk zene 1580-tól – 1750-ig, (J. S.
Bach haláláig) „virágzott”. Ez összesen 170 év.
Ismert
a klasszikus korszak alábbi tagolása:
Ø
a/ korai
korszak – Gluck és kortársai; a „mannheimi iskola”,
Ø
b/ tetőpontján
álló korszak – Haydn, Mozart és kortársai,
Ø
c/ késői
korszak – Beethoven és kortársai.
A
zenei élet központja Bécs, ahol három zeneszerző munkássága és neve emelkedik
egyre magasabbra: Haydn, Mozart és Beethoven. Mindhárman
ugyanazt a zenei nyelvet beszélik, s közülük Beethoven művészete áll
legközelebb a valósághoz, az élethez.
Mindnyájan
ismerjük a IX. szimfóniában felhangzó örömódát, mely napjainkban az Európai
Unió himnusza. De vajon kétszáz évvel e kor után, ismerjük-e, értjük-e a
Beethoven-szimfóniákat? Tudjuk-e értékelni e művek grandiózus nagyságát?
Erre
a kérdésre próbáltam választ adni elemzési módszeremmel, a szemiotika, a strukturalizmus, az informatika, és a kommunikáció szeleteinek, illetve a Szemelvényekben
található dokumentumok segítségével.
A
szimfóniák megalkotása óta eltelt kettőszáz esztendő egyre inkább igazolja,
hogy e művek felett nincs a múló időnek hatalma. Értékük – idézőjelben mondva –
„örök”, nem halványulnak. Sőt! Egyre szebben tündökölnek. Akárcsak Homérosz,
Shakespeare, Michalengelo, Goethe művei, alkotásai. (A felsorolás nem lehet
teljes…) Érdemesek a megismerésre!
Tárgymutató
Minden
tudomány-, illetve művészeti ág sok-sok szakmai szavat használ, amely alól a
zene sem kivétel. Rengeteg a zenei műszó, sok az idegen eredetű, főként az olasz,
és a német. Olykor problémát jelenthet a magyar nyelven előforduló szakmai
műszó értelmezése is.
Az
elemzések során előforduló és magyarázatra szoruló szavak kék színűek. A szóra kattintva, a dokumentum végén
található tárgymutatóban olvashatjuk a szó magyarázatát. A < vissza szóra kattintva a dokumentum adott pontjára,
helyesebben „szóhoz” léphetünk.
informatika lat – adatok, szövegek elektronikus jelekké /információvá/
való átalakításával, ezek szerkezetével, tárolásával, rendezésével és
feldolgozásával foglalkozó elmélet és ennek gyakorlati alkalmazása
információ lat 1. felvilágosítás, tájékoztatás 2.
hírközlés 3. értesülés, adat 4. híranyag, a közlés tárgya 5.
elektronikus úton továbbított jel; hír (Idegen Szavak Szótára) « vissza
kommunikáció lat – 1. tájékoztatás (hír) közlés 2.
információk közlése/cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, ill. jelrendszer
(nyelv, média, gesztusok stb.) útján 3. ritk közlemény 4.
összeköttetés, kapcsolat, érintkezés (Idegen Szavak Szótára) « vissza
Egy kicsit bővebben,
röviden és velősen az alapvető
kommunikációs helyzetekről.
1./ beszélő
- szöveg - hallgató
A
kommunikáció nyelve mindkélt résztvevő által ismert, a kapcsolat élő, eleven,
egyenrangú; az információ-áramlás iránya cserélődik; kétirányú, és mindaddig
tart, amíg a megértés teljessé válik,
mindkét alany számára.
2./ író
– regény –
olvasó
Eltérés
az 1-től: nincs élő, közvetlen,
egyenrangú kapcsolat, az információ-áramlás egyirányú, a megértés teljes, de nem azonos értékű előzővel. Ha az olvasó
valamit nem ért, ha valami tetszett, újra elolvashatja a vonatkozó bekezdést,
fejezetet stb.
3./
előadó – előadás – hallgató
Eltérés
előzőektől: visszatérésre,
újraolvasásra nincs lehetőség, a
megértés nehezül, különösen, ha valaki nem figyel; de akkor is, ha az előadó
nem fordít kellő gondot mondatai, mondatszakaszai érthetőségére. Ezért mondja Montaigne, Michel Eyquem de
/1533-1592/, francia író és moralista; az esszé, mint irodalmi műforma
megalkotója: „Egy előadás félig a szónoké,
félig a hallgatóé.”
zeneszerző –
zenemű – hallgató
4./
A
két végletről:
o
teljes a megértés – beleértve az esztétikai élményt is – a „zeneértő”
számára, aki jól ismeri a zenei nyelvet (kottaolvasó), jártas a művészetek
világában, a zeneművészetben, az esztétikában, s ehhez járul még az
élettapasztalat is, idősebb korban stb.;
o
nincs megértés, ha a zenei nyelv nem ismert, nem művészetkedvelő hallgatóról
van szó stb.
A
két véglet között a művészetpszichológia hatáslélektanának egyik ága, a
befogadástipológia – különböző vizsgálati módszerek alapján – további megkülönböztetéseket
tesz a zenehallgatók között, ennek fejtegetése most nem lehet cél.
Összefoglalva: amíg a hétköznapi beszéd jelrendszere állandó
jellegű, stabil,
addig a művészi jelrendszerek – köztük a zenei nyelv – rövid időn belül
változnak, fejlődnek /olykor visszafejlődnek/, hagyomány és újítás
dialektikájának megfelelően, tehát instabilak, ami a megértés ellen hat. Ma már
10 zeneszerző közül 9 nem érti egymást! « vissza
struktúra,
szerkezet: a modern szaktudományok, a filozófia és a művészetelmélet egyik
alapfogalma; a latin struere (építeni) szóból származik. A szó jelentése
az évszázadok során bővül. Anatómia: az egyes szervek elhelyezkedése.
Nyelvtudomány: a szavaknak a beszédben/írásban való elhelyezkedése.
A
fejlődés során a struktúra kifejezést egy egésznek, az egész részeinek, végül a
részek közötti viszonyoknak megjelölésére kezdték használni.
Zene: Beethoven szimfóniái, a szimfónia egyes tételeinek
zenei szerkezete nemcsak hallás útján értelmezhető és követhető, hanem hangjegyekkel
leírható. Ez a kottaírás, mely háromszáz
évi fejlődés után a XVII. században állandósul, ma is változatlanul
használatos. A világ minden zenésze ezt használja. Ennél egyetemesebb nyelvet
nem fejlesztett ki az emberiség.
Elemzési
módszeremben a kottaírástól eltekintek, mivel azt egyre kevesebben ismerik,
kivéve a hangszeren játszókat, a hivatásos zenészeket, zenetudósokat stb.
Az
általam használt betűk, számok, egyéb jelek zenei részleteknek felelnek meg,
melyek alapján informatikai folyamatábra állítható össze.
Bővebben
lásd az egyes tételek elemzésénél, illetve a szemelvények között, a
„Szemiotika” címszó alatt! vissza
szemiotika – lásd szemelvények külön dokumentumában! « vissza
A lakás könyvek
nélkül olyan,
mint egy ember lélek nélkül. Cicero
Szakirodalom
A teljesség igénye nélkül
Dr.
Bartha Dénes Beethoven kilenc
szimfóniája c. könyve
Zeneműkiadó
Vállalat, második kiadás, Budapest – 1956 (Készült a magyar ifjúság részére,
3 100 példányszámban.)
Szabolcsi
Bence: Beethoven – Művész és
műalkotás – Két korszak határán – Harmadik, átdolgozott kiadás – Budapest, 1960
– Gondolat Könyvkiadó
Tóth
Dénes: Hangversenykalauz, I.
Klasszikus zene. II. Romantikus és modern zene, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest
1962
Pándi
Marianne: Hangversenykalauz – I.
Zenekari művek, Zeneműkiadó, Budapest 1972
SH
atlasz Zene – Springer-Verlag
Budapest Berlin Heidelberg New York London Paris Tokyo Hong Kong Barcelona 1994
Charles
Rosen: A klasszikus stílus – Orfeusz
könyvek, Zeneműkiadó Budapest, 1977
Beethovens
Symphonien von Otto Neitzel –
Verlag von P. J. Tonger. Köln a. Rh 1912 (Második kiadás)
Alan
Kendall – A klasszikus zene krónikája
/A nagy komponisták életének és zenéjének bensőséges naplója/ -
Patricia könyvek – 2007
ZENEI
LEXIKON – Szabolcsi Bence - Tóth
Aladár Átdolgozott új kiadás, Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes; szerkesztő: Tóth
Margit – Zeneműkiadó Vállalat, Budapest 1965
ESZTÉTIKAI
KISLEXIKON – Kossuth Könyvkiadó –
1979
Bőhm
László: Zenei műszótár – Zeneműkiadó
Vállalat, Budapest 1961
Alfred
Amenda: Beethoven – életrajzi regény
– Európa Könyvkiadó Budapest – 1969
Lukács
György: Az esztétikum sajátossága –
Magvető – 1978
Vitányi
Iván: A zene lélektana – Gondolat,
Budapest, 1969
Voigt
Miklós: Bevezetés a szemiotikába -
1977
Zoltai
Dénes: A zeneesztétika története
Fischer
Sándor: Retorika – Kossuth Könyvkiadó
/ 1975
Szónokok,
előadók kézikönyve – Kossuth
Könyvkiadó - 1974
Zenei Műszótár – Bőhm László, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest 1961
Livius, Titus /i.e.
59.? – i.e. 17.?/ A római nép története a város alapításától – első kötet –
Európa könyvkiadó, Budapest 1982
Plutarkhosz [1] /? 46 - ? 120 /– Párhuzamos életrajzok – első kötet –
456-494. oldal – Magyar Helikon – 1978
Szabó Árpád: Róma jellemei – Móra Ferenc könyvkiadó, 1985 /Ebben
a könyvben bővebben olvashatunk Coriolanusról, mint a Liviusnál./
A hét zeneműve – szerkeszti Kroó György, 1974/4 október-december,
Zeneműkiadó
A hét zeneműve – szerkeszti Kroó György, 1975/2 április-június, Zeneműkiadó
Beethoven és Martonvásár –
Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi
Hivatala ismeretterjesztő kiadványa – 1975
Leonard Bernstein: Hangversenyek fiataloknak – Zeneműkiadó, Budapest
1974
A zene könyve – Zeneműkiadó 1981, Kossuth Nyomda /Az év könyve
volt!/
Ajánlásaim
Az
egyes szimfóniák tanulmányozása előtt „kérem és javasolom” a Zenei ismeretek, Műhelytitkok,
Formatan című
oldalakon írtak elolvasását, valamint a »
beszúrt « zenei
példák meghallgatását.
E
könyvtárakban közreadott ismeretek birtokbavétele után érdemes megkezdeni az
egyes szimfóniák tanulmányozását.
Bizonyosan állíthatom, hogy elősegítik a jobb megértést.
Ugyancsak
nélkülözhetetlen az elemzési módszer megismerése, ami a szemiotika
/jeltudomány/ segítségével készült. A Szemelvények között ugyanezen
címszó alatti dokumentumban olvashatók a szükséges ismeretek.
Diákon
is bemutatom a módszer lényegét, ami a Pps oldalon található, de jobbnak
tartom a szöveges dokumentum elolvasását, mert ott további hasznos tudnivalókat
és érdekességeket is találunk.
Ha
az előzőekben ajánlott ismeretszerzés megtörtént, következhetnek a szimfóniák.
Az
egyes szimfóniák elemzései külön-külön könyvtárban vannak elhelyezve. A
Ppt-bemutató diáira minimális tudnivaló és a zene van „beszúrva”. Bővebb zenei
magyarázatok, továbbá segítőkész ismeretek ugyanazon könyvtár dokumentumában
olvashatók. Például a VIII. szimfónia II. tételben a scherzo-t illetően
találunk bővebb tudnivalókat, vagy például a VI. szimfónia esetében versidézet,
rövid hangulatteremtő leírások segítik a megértést.
A
dokumentumban sokak számára segítséget jelenthet, hogy az egyes témák: átvezető
rész, epilógus kezdete stb. milyen hangszeren/hangszereken szólal/nak meg. Ezek
a szavak barna színnel szerepelnek a
szövegben.
FONTOS és javasolom, hogy az egyes szimfóniák tanulmányozása a
VI. szimfóniával kezdődjön, mégpedig a tételek következő sorrendjében:
II. tétel IV. tétel V. tétel I. tétel III. tétel
A
szöveges dokumentumban ez a sorrend szerepel, a diákon viszont valós tételsorrend
van. Megismerés után a tételek sorrendjében kell hallgatni a szimfóniát.
Utána
aztán lehet folytatni az I. szimfóniával, akár a VIII. szimfóniával, míg a III.
VII. és a IX. maradjon későbbre.
A
számunkra nehéznek tűnő részleteket többször hallgassuk meg!
Rövid
és fontos olvasnivalók találhatók a Szemelvényekben. Az egyes szimfóniák
elemzésekor dián teszek ajánlást, hogy mikor mit olvassunk el.
Senki
ne keressen a dokumentumok között szerkesztési, szerkezeti rendet; a
számítástechnikában ez nem lehet cél, bármi azonnal elérhető, kapcsolható!
Ami
nem ismert, amire kíváncsiak vagyunk – Interneten elérhető!
(S
akinek nincs Internet-lehetősége? Remélem, van jó barátja?)
Végül
javasolom, ahogy elkezdjük a szimfóniák tanulmányozását, kezdjük el olvasgatni
a Szemelvények között található: Bevezetés az esztétikába
c. összeállítás egyes fejezeteit, később búvárkodjanak az Esztétikai Lexikonban!
–, mert esztétikai ismeretek nélkül nem lehet a művészetekről beszélni.
Mi
a zene? Mi a művészet? című
Ppt-k ehhez kellő indíttatást adnak, ahol ókortól napjainkig válaszokat
gyűjtöttem e kérdésekre. Ugyanezen két címmel dokumentumok is készültek /van,
aki jobban szeret olvasni/, melyek a Szemelvények között
találhatók.
A
zene nemcsak a legelvontabb művészet, hanem a legtöbb időt is igényli
hallgatójától. Web-oldalon kevés ismeret került átadásra, ezért arra kérem
„látogatóimat”, hogy olvassanak hozzá, nézzenek utána ismereteknek,
tudnivalóknak, kinek-kinek mire van szüksége.
A
szimfónia-elemzéseknél hangulatteremtés, képzelet- és gondolatindítás céljából,
hol több, hol kevesebb szöveges magyarázatokkal is éltem. Elfogadásuk nem
kötelező!
Mentségemre
szolgáljon, hogy sem a zenei, sem pedig a tudományos ismeretterjesztés nem
létezhet magyarázatok, hivatkozások nélkül. Több kérdésben akkor értünk meg
igazán valamit, ha hasonlattal élünk, ha latin közmondást illetve magvas, bölcs
gondolatot idézünk stb.
Ezt
alkalmazzák a zenei tárgyú könyvek, s a legnagyobbak is ezt tették, pl. Leonard
Bernstein.
Kommentár
nélkül ajánlom alábbiak gondos
olvasását!
Előszó/Tárgymutató/-
„kommunikáció” szó
Szemelvények/Műhelytitkok
- Motívum szótól – Dallambővítés szóig
- A komm. folyamatának szemléltetése fejezet
- Átvezetés /rész és egész dialektikája/
- Formatan vonatkozó két oldala
Az önképzésről
A bánya mélyéről előkerülő gyémánt a maga
természetességében is értékes, de igazi szépségét, csodálatos ragyogását,
színpompás fényeit csak akkor tudja igazán tükröztetni, ha türelmes munkával
lapjait megcsiszolják.
Ehhez hasonló tudásunk, műveltségünk színvonalának
állandó, folytonos emelése. Igényli „minden egyes lapjának” gondos és türelmes
csiszolását. Igényli az ismeretek állandó gyarapítását, fejlesztését, mert senki
nem válhat máról-holnapra műveltté, széles látókörűvé. Bizonyos bölcsességet
pedig az élettapasztalatok adnak, adhatnak. Csak a rendszeres és türelmes munka
hozza meg eredményét. „Dies diem
docet.” – mondták a rómaiak. Egyik nap tanul a másiktól. Szabadabb
fordításban: Minden nap tapasztaltabbak leszünk.
Egy önművelő előtt nem lehet akadály. A „nincs időm!”
oly gyakori hivatkozás valójában érvelés nélküli elutasítás, önigazolás,
akaratgyengeség – ahogy tetszik. Nem ment fel az élet kihívásaival szemben. Meg
kell tanulni, el kell sajátítani és az életmód részévé kell tenni a szabadidő
hasznos és célszerű felhasználását.
Sokan olvasnak vonaton, metró lépcsőjén állva (Ez már
túlzás?), fogorvosi szobában várakozva. Az önképzés kevesebb tv-műsor nézését
is jelenti, és az éves szabadság néhány óráját sem szabad sajnálni.
Rendszerváltáskor a mellettem levő kórházi ágyon – műtét előtt, műtét után –
ötvenéves ügyvezető igazgató németül tanult… Hát igen! Önképzés = önkínzás?
Nem! Sokkal többről van szó! A tanulás egy életre szóló kötelesség! – halljuk
egyre gyakrabban az Európai Unió felöl.
A
legnagyobbak voltak:
Jean-Jacques Rousseau (1712-1778).
Nem
járt iskolába, mégis az újkor egyik legnagyobb gondolkodójaként tartjuk számon.
Gondolatai mondanivalójának mélységeit kevesen ismerik.
Leonardo da Vinci (1452-1519).
Olasz
építész, szobrász, festő, író, természettudós a legnagyobb polihisztor volt,
aki valaha élt a Földön.
Fizikus
és matematikus; hidrotechnikus, fölvetette a Szuezi-csatorna eszméjét; a + és –
jeleket ő alkalmazta először a matematikában; foglalkozott az anatómiával,
távlattannal stb.
Ludwig van Beethoven (1770-1827).
A
muzsika egyik legnagyobb fejedelme. S még névtelenül sok millió ember; önképző.
Kétségtelen, hogy az említettek természetadta kivételes tehetséggel
rendelkeztek, de önművelés nélkül sosem lettek volna világhírűek, nem tudták
volna küldetésüket teljesíteni.
Adódik a kérdés:
Érdemes-e egyáltalán? Mit
nyerünk általa?
Sokat.
Minél többet foglalkozunk tudásunk gyarapításával, műveltségünk emelésével, annál
többet kapunk vissza: gondolataink gazdagodnak, látóhatárunk tágul, emberségünk
mélyül.
E
gondolatok jegyében fejezem be mondandómat mindazoknak, akikben még él a vágy a
többre, a jobbra, a mindig nemesebbre.
Z á r s z ó
A zárszóban elsősorban a fiatalokhoz szólok, mégis mindenkihez.
Három
egyperces gondolattal kívánok elköszönni.
1./
Egy jól ismert szállóige
Ezen
a Web-oldalon igyekeztem minden ismeretet, tudnivalót mintegy tálcán átnyújtani
részedre. Lehet, hogy hibát követtem el, mert az életben semmit sem kapunk
ingyen, semmit nem érhetünk el erőfeszítések, fáradozások nélkül.
Az életben mindenért meg kell küzdeni:
Ø egy jó érdemjegyért, a diplomáért
Ø az olimpiai aranyéremért
Ø a hétköznapi igazságokért
Ø a boldogulásért
Ø s bizony, még a boldogságért is.
Ezt
vallotta az ókorban élt római diktátor, Sulla; ezt vallotta jeles írónk, Madách
Imre, és még sokan mások.
Ha
az élet a küzdés maga, az emberi létezés, és boldogulni tudás útjának szavakba
foglalható legfontosabb mondata, sőt – ha úgy tetszik – parancsa, mindössze négy szó, Te is jól
ismered:
SOHA NE ADD
FEL !!!
2./ Semper reformari
Ötszáz
év multán ma sem tanítják iskoláinkban a lutheri gondolat igazi jelentőségét,
üzenetét:
semper
reformari - örök reformáció
Szabad
fordításban: Mindig reformálni. Az
élet örök reform. Egyetlen állandóság van: a változás. Ezt bizonyítják a
természeti törvények is.
A
televízióban, rádióban naponta halljuk: bizonyos reformok meghozatala tovább
már nem halasztható, pl. egészségügy, közigazgatás, oktatás, stb. nem sorolom
tovább, mert
minden, mindig,
reformokra szorul !!!
Beethoven
a zene talán legnagyobb reformátora volt és fontos tudni: soha nem rombolta le
a megelőző kor művészeti értékeit, ellenkezőleg: magasra emelte az európai
zenekultúrát, a lehető legmagasabbra. Goethe is ezt vallotta: „A kultúrát sohasem rombolni, mindig emelni kell.”
Légy Te is a «józan», az «ésszerű»
reformok híve!
Luther Márton (1483 – 1546) német reformátor, bibliafordító;
jelentős egyházi és irodalmi munkásságot végzett;
egyéniségének
legfontosabb vonása:
A monumentális egyszerűség.
A
monumentális érthetőség.
Napjainkban egyre kevésbé művelik.
(Sic! Elnézést!)
szerzetes korában... ...és később
(Világirodalmi
Kisenciklopédia I. kötet 682. oldal)
3./ Sapere aude
Az
emberiség történetében a XVIII. század – a
felvilágosodás kora – utólag az „ész” százada jelzőt kapta, joggal.
Nevezik még a „fény”, a „filozófusok” évszázadának is; a
gondolkodók az „aufklärista” jelzőt kapták.
Sokat
tudunk e korról, a nagy gondolkodókról, munkásságukról, de vajon ismerjük-e a
felvilágosodás jelmondatát, üzenetét, ami mindössze két szó:
SAPERE AUDE!
Vagyis:
MERJ
TUDNI! MERJ GONDOLKODNI!
Szabad fordításban:
LEGYEN BÁTORSÁGOD
ÉRTELMEDET HASZNÁLNI !
Vajon
ma, háromszáz évvel e kort követően – elmondhatjuk-e,
hogy
a gondolat, illetve az emberi értelem működésére kiterjed-e a szabadság és a
demokrácia teljessége, avagy korlátok közé szorított?
A
válaszadás újabb fejtegetéseket igényelne (Külön tanulmányt, könyvet is lehetne
írni róla!), ez most nem lehet cél, ellenben nem árt elgondolkodni néha e
kérdésekről, még ha nem is közöljük azokat másokkal, és tudd azt is:
bölcsességre vall, ha néha elhallgatjuk az igazságot.
Mi
lehet egy „öregedő diák” véleménye ebben a kérdésben? Nem lehet
más, mint a kor üzenete, mert Európa felől egyre hallani egy szót, mely úgy
hangzik:
JOBBÍTANI!
Igen!
Mindenkinek kötelessége jobbítani a körülötte levő viszonyokat (ezt az
emberi létezés minden vetületére értem), ha módjában áll,
és
majd neked is, leendő munkahelyeden, közösségben, családod körében és minden
körülményben, fiatal barátom. Jobbítani!
Összefoglalva:
Most már valóban a zárszó következik!
Kis történet egy nagy zeneszerzőről
|
B |
eethoven temetésén
(1827. március 29. 15. 00), a sírnál, Anschütz, a híres színész mondta Grillparzer,
a költő által megírt búcsúbeszédet. A beszéd elején nagy megindultsággal küzd,
nehezen tudja kiejteni a szavakat, mert eszébe jut valami…
Eszébe
jut, hogy egy alkalommal, a bécsi arisztokrácia tagjai által kedvelt parkban,
egy férfit látott a poros árokpartra dőlve,
aki
mit sem törődve a le- és fel sétáló,
pazar ruhákba öltözött urakkal-dámákkal,
észre
sem véve a tovarobogó üvegezett hintókat s a benne ülőket,
gondolataiban,
és a zene igézetében elmerülve,
önfeledten és lelkesen
jegyezgetett valamit a kottafüzetébe.
Tisztelt Fiatal Barátom! Embertársam!
Kívánom neked, hogy az életúton és munkád során,
találj rá gyakran az élet ezen ritka, ám önfeledt és lelkesítő
pillanataira!