Hollandia története

Az ókortól az újkori spanyol uralomig

 Hollandiát az ókorban őslakosságként a kelta eredetű menapok és a germán törzsekhez tartozó batávok lakták, míg a Rajnától északra fekvő terület és szigetvilág a szintén germán családhoz tartozó frízeké volt. A Rajnától délre eső részeket még Julius Caesar hajtotta római uralom alá az időszámítás előtt 57-ben. A batávok sokáig sikeresen álltak ellen a hódító római légióknak, és leigázásuk után is sikerült egy ideig kivonniuk magukat a római uralom alól.

A római császárság idején ez a terület a Germania Interior elnevezésű tartományhoz tartozott. A frízek viszont ködös, mocsaras vidékükön szinte végig megőrizték függetlenségüket.
A népvándorlás idején, az 5. század elején a frankok szállták meg a területet. Nagy Károly idején az egész mai Hollandia már a Frank Birodalom része volt. Kereszténnyé csak a 8. században vált Szent Willibrord skót hittérítő, az első utrechti püspök tevékenysége nyomán. Nagy Károly halála után a Frank Birodalom első felosztásakor 843-ban ez a vidék Lothárnak jutott, tehát a mai Lotharingiához került. A 9. század végén (887) a német Alsó-Lotharingia hercegség északi részét alkotta. A 12. és 13. században kisebb hercegségekre és grófságokra bomlott (Brabant, Holland, Zeeland, Geldern, Utrech püspökség), ezek ma egy-egy tartományát alkotják Hollandiának.

A frízeket a frankoknak sem sikerült betörniük: ők külön fríz törvénykönyvet tartottak érvényben, és nem kellett katonát adniuk a császárnak. Ez az alapja annak, hogy a frízek máig meg tudták őrizni nyelvüket és közigazgatási különállásukat.

1282-ben a frízek elfoglalással fenyegették a gazdag Holland tartományt, amely az Egmond apátsághoz tartozó birtokokból fejlődött ki, s amelyet még III. Együgyű Károly nyugati frank király adományozott a Holland grófság urainak. Flevoland elárasztásával a veszély elmúlt, s Hollandra hosszú virágzó korszak köszöntött, amelyben nagy hangsúlyt kapott az Angliával folytatott kereskedelem és a gyapjúipar (Dordrecht, Leiden központtal).

Holland és a többi tartomány gyakran cserélt gazdát; 1299-ben Bajor Margitra szállt. Holland grófnője és az angol Gloucester herceg házassága folytán (1422) bekövetkezett heves viszályok miatt a területet - néhány ma Belgiumhoz tartozó flamand tartománnyal együtt - Jó Fülöp, Burgundia hercege szerezte meg részben hódítással, részben örökségként. Fülöp fia, az 1477-ben meghalt Merész Károly leányát, Máriát Habsburg Miksa vette feleségül, így Hollandia területe e házasság révén a Habsburgok uralma alá került, és ezzel a Németalföldnek is nevezett terület újkori történelme alapvető fordulatot vett. Habsburg Miksa és Burgundi Mária unokája, V. Károly egy személyben német-római császár és spanyol király (1519-1556) - akinek óriási birodalmában a mondás szerint "soha sem nyugodott le a nap" - különös gondot fordított németalföldi tartományaira (ezek ma Hollandiát és Belgium flamand részét alkotják), amelyeket akkor Európa leggazdagabb iparos és kereskedő népe lakta. Meghagyta az összesen 17 tartomány alkotmányát, gondot fordított az anyagi jólét növelésére, de erőteljesen, sőt, véres szigorral lépett fel az egyre terjedő protestantizmus ellen, ami a lutheránus Németországgal folytatott kereskedelem révén kezdett behatolni a tartományba, főként a polgárság köreibe.

Magyar vonatkozások

V. Károly húga volt a törökök ellen 1526-ban Magyarországon vívott mohácsi csatában elesett II. Lajos király felesége, Mária. A megözvegyült Mária királynét Károly Németalföld helytartójává tette meg, miután az 1527-ben, egy évvel a mohácsi vész után elhagyta Magyarországot. "Magyarországi Máriát" - Marie La Hongrie - mind a hollandiai, mind a belgiumi tartományokban szerették, és szinte szentként tisztelték. Mária székhelyét a belgiumi Brüsszelbe, később a szintén belgiumi Binche-be tette át, ahol még ma is ápolják emlékét.

Németalföld, amelynek történelme a 17. században még szorosan összefonódik a mai Belgiuméval, V. Károly lemondása után II. Fülöp uralma alá került. Fülöp V. Károly felesége, Portugál Izabella révén jutott a spanyol trónhoz 1543-ban, s a spanyol és a portugál trón mellé megörökölte Németalföldet is.

A katolikus spanyol királyság, amelyet átitatott az inkvizíció szelleme és intézményrendszere, nem jó szemmel nézte a protestantizmus térnyerését Németalföldön, ahol ekkorra már erősen elterjedtek Luther és Kálvin tanításai. Kedvezett a protestáns eszmék gyors térhódításának a hollandok puritán, hideg, minden pompától, fényűzéstől idegenkedő, de gondolkodásra és elmélyült vitára mindig kész természete a nagy reneszánsz gondolkodó, rotterdami Erasmus szellemi előkészítése nyomán.

II. Fülöp uralma alatt Pármai Margit és Granvella bíboros kormányoztak Németalföldön. Ám a bíboros inkvizíciós szigora és azon intézkedése, hogy az országot három részre osztotta, lázadásra késztette a kálvinizmus tanaival átitatott öntudatos népet.

II. Fülöp erre visszahívta Granvellát, és a kormányzást egyedül Pármai Margitra bízta, aki Brüsszelbe tett székhelyét.

Hollandia megalakulása

Németalföld a 16. században tizenhét, meglehetősen önálló és külön jogokat, kiváltságokat élvező tartományból állt, amelyek korábban a burgundi herceg, majd a spanyol Habsburgok fennhatósága alá tartoztak. A protestantizmust inkvizícióval letörni akaró, türelmetlen II. Fülöp zsarnoki hatalma ellen a németalföldi urak ellenállást szerveztek. A gazdaságilag fejlett Németalföld nagy múltú városokkal dicsekedhetett. Közülük is a legnagyobb, a mai Belgium területén lévő Antwerpen Fülöp uralma kezdetén Európa északi felének vezető kereskedelmi és pénzügyi központja volt. De a mezőgazdaság, a textilipar, a halászat és a hajóépítés is erősen fejlődött. Az északabbra fekvő kikötőváros, Amszterdam (ma a holland főváros) az élénk balti-tengeri kereskedelemben játszott kiemelkedő szerepet.

II. Fülöp el akarta törölni a németalföldi tartományok kiváltságait, hogy kellően megadóztathassa a gazdag területeket, és - a kor más uralkodóihoz hasonlóan - fontosnak tartotta, hogy a szorosabb ellenőrzés végett egyesítse és központosítsa őket. A központosítás ez esetben azt jelentette, hogy a tartományokat a távoli fővárosból, Madridból irányították, amit a németalföldi spanyol helyőrségek állandó jelenléte biztosított.

A spanyol uralommal együtt járt, hogy az inkvizíció üldözte és máglyára küldte a protestánsokat. II. Fülöp inkvizítorai 30 ezer embert égettek meg Németalföldön.

A vallási türelmetlenség korában ez megszokott gyakorlat volt, de a tizenhét németalföldi tartomány dolgos és békeszerető lakosságától meglehetősen idegen.

Az 1560-as években így egyre erősödött II. Fülöp politikája ellen a tiltakozás, amit Egmont és Hoorn grófok, valamint egy fiatal, francia neveltetésű katolikus főúr, Orániai Vilmos vezettek. A lázadókat - eleinte lekicsinylően - koldusoknak (geuzen) nevezték. Ennek eredete, hogy amikor Breda városában az elégedetlen németalföldi urak ligába tömörültek, és küldöttséget menesztettek a kormányzó Pármai Margit brüsszeli udvarába, kérve az inkvizíció megszüntetését, a küldöttek olyan egyszerű és szegényes ruházatban jelentek meg, hogy az egyik udvarhölgy ezzel nyugtatta meg Margit királynőt: "Ne féljen asszonyom, ezek csak koldusok." A hollandok azonban felvállalták a becsmérlő elnevezést, és ettől kezdve a vándor koldusok fakanalát választották jelvényüknek.

A "tengeri és erdei koldusok" fellázadtak a spanyol király ellen, amire II. Fülöp válaszul fokozta az elnyomást, és hadsereg élén a kegyetlenségéről hírhedt Alba herceget küldte Németalföldre azzal az utasítással, hogy fojtson el minden ellenállást. Alba követte a király utasítását: "Vértanácsot" - vésztörvényszéket - állított fel, és Brüsszel város főterén kivégeztette Egmont és Hoorn grófokat, és több más, mérsékelt, alapvetően királyhű nemes urat is.

Friedrich Schiller Don Carlos című híres drámájában állit emléket a németalföldi hazafiaknak és a pártjukat fogó spanyol főnemesi származású máltai lovagoknak. A II. Fülöp udvarában élő Posa márki szintén máltai lovag volt, aki titkos követként segítette a németalföldi mozgalmat, közvetlenül Egmont és Hoorn grófokat, akik az Aranygyapjas rend birtokosai voltak.

Ám a véreskezű Alba herceg nem vette tekintetbe az Aranygyapjas rend lovagjainak azt az előjogát, hogy fölöttük csak a király ítélkezhetett, és Brüsszel főterén kivégeztette őket. Szobruk ma is ott áll a róluk elnevezett téren, a Sablon téri székesegyház mellett.

Orániai Vilmos hercegnek viszont sikerült elmenekülnie. Száműzetésbe a protestáns Angliába hajózott át, és onnan vezette immár egyedül a németalföldi ellenállást. Később bárkáival visszatért Angliából, és a tengerparti városokból kiindulva megkezdődött a hosszú és véres felszabadító háború, amely váltakozó szerencsével nyolcvan éven át tartott. A holland felkelőket támogatták a spanyol inkvizíció elől menekült ottani zsidók, a francia hugenották és más, Európa különböző országaiból elüldözött protestánsok, akik mind együtt harcoltak a narancsszínű orániai lobogó alatt. A spanyolok lemészároltak sok ellenálló várost, mint például Haarlemet, de a "koldusokat" a tengeren segítette a híres spanyol Armada ellen harcoló Anglia is, így hamarosan felszabadították Leident és Alkmaart.

Orániai Vilmos herceg sokat tett a különböző ellenálló csoportok egységbe kovácsolásáért. 1579-ben hét északi tartomány (Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Overijssel, Groningen, Friesland) egyesült az utrechti unióban, és a "Hallgatag" melléknevet viselő Orániai Vilmost ismerte el kormányzó államfőnek és hadseregparancsnoknak (stathouternek). Az unió kimondta az elszakadást Spanyolországtól. E függetlenségét kikiáltó unióból, az Egyesült Tartományokból született meg a mai Hollandia, amelynek területe ma is e hét tartományra terjed ki, míg Németalföld katolikus, déli tartományai több száz éven át maradtak spanyol és Habsburg uralom alatt, és ma Belgiumot, valamint Luxemburgot alkotják.

Az utrechti unió két évvel később végérvényesen megtagadta a spanyol Fülöp király hatalmát, és 1581-ben létrehozta a protestáns Egyesült Tartományokat, amelyet a részt vevő legnagyobb tartományáról sok európai nyelven Hollandiának neveznek.

Ám a küzdelem ezzel még korántsem ért véget. Fülöp a spanyol befolyás helyreállítását egy erőskezű államférfira és hadvezérre, az olasz Alessandro Farnese pármai hercegre bízta, aki meghódította a déli tartományokat, és szívósan nyomult észak felé. A beígért francia segítség elmaradt, a holland haza atyja, Orániai Vilmos pedig 1584-ben Delftben egy Fülöp által felbérelt orgyilkos áldozata lett. 

Orániai "Hallgatag" Vilmos

A történészek, de az utókor emlékezetében is Hallgatag Vilmosnak nevezett főúr, Nassau grófja, Oránia hercege, később Németalföld helytartója (államfője) 1533-ban Dillenburgban született, Nassau gróf legidősebb fiaként, katolikus főúri családban. Az Orange (Orániai) hercegséget egyik gyermektelen rokonától örökölte Dél-Franciaországban. Fiatalon V. Károly császár udvarába került, s az uralkodó elhalmozta kegyeivel a tehetséges fiatalembert, aki a császár utóda, II. Fülöp spanyol király jóindulatát is elnyerte.

Fülöp a németalföldi államtanács tagjává, Holland, Zeeland , Utrecht és Franche-Comté tartományok helytartójává (stathouter) nevezte ki Vilmost. Csakhamar magára vonta azonban a király gyanakvását, mert ellenzéki magatartást tanúsított, és az államtanács ülésein csak a gyűlölt Granvella bíboros-miniszter visszahívása után volt hajlandó részt venni.

Az 1566-i képrombolás után a béke helyreállításán munkálkodott, amikor azonban hírét vette, hogy II. Fülöp a hírhedten kegyetlen Alba herceget küldte a mozgalom leverésére, visszavonult Dillenburgba. Alba herceg ekkor elfogta Vilmos tizenhárom éves fiát, és Spanyolországba küldte, Orániai Vilmos javait pedig elkobozta. A sérelmek hatására ekkor állt végérvényesen a mozgalom élére két testvérével együtt, és 1572-ben Holland tartományban az egybegyűlt felkelők vezérükké választották.

Hamarosan megmutatkozott igazi hadvezéri és államférfiúi tehetsége. Hithű katolikus volt ugyan, de 1573-ban áttért a kálvinista vallásra. 1574-ben elfoglalta Zeeland tartományt, felmentette Leident az ostrom alól. 1576-ban a genti pacifikációval elérte, hogy az összes németalföldi tartomány - szám szerint tizenhét - egyesült a spanyolok ellen. A déli katolikus tartományokat azonban a spanyolok visszaszerezték, s azok továbbra is a madridi uralkodó fennhatósága alatt maradtak még 250 évig. Ma ezek alkotják Belgium és Luxemburg területét. 

A hét északi tartomány - Holland, Zeeland, Utrecht, Geldern, Friesland, OverIJssel és Groningen - az utrechti unióban szövetségre lépett egymással, és 1579-ben elszakadt Spanyolországtól. II. Fülöp Orániai Vilmost 1580-ban kiátkoztatta, és huszonötezer arany vérdíjat tűzött ki a fejére. Néhány sikertelen merénylet után 1584-ben egy franche-comtéi nemes Delftben orvul lelőtte. Orániai, vagy Hallgatag Vilmos életművét Móric nevű fia folytatta. A Hallgatag nevet a holland nép szűkszavúsága miatt adta a nagy hazafinak, akinek emlékét ma is szeretet és tisztelet övezi. Monumentális szobra ott látható a főváros, Hága egyik legszebb terén. 

Orániai Vilmos két fia, előbb Móric, majd Frigyes fejezték be a felszabadítás és az országegyesítés munkáját, amelyhez nagy segítséget adott, hogy az angol flotta döntő verséget mért a tengeren a spanyol armadára. A váltakozó szerencsével vívott háborúskodás végére csak a harminc éves háborút lezáró vesztfáliai béke és a münsteri szerződés tett pontot 1648-ban. Kálvinista (protestáns) polgári köztársaság jött létre, Európa első polgári állama, ami később alkotmányos monarchiává alakult át, és amelyben a mai napig, több mint 350 éve az orániai ház leszármazottai uralkodnak államfőként, de amelyben a tartományok rendi országgyűlése jelentős hatalommal rendelkezett.

Az elkövetkező időszak páratlan felvirágzást hozott, az új köztársaság Európa legnagyobb kereskedő-nemzetévé vált, s mai gazdagsága is ezen alapszik. A független Németalföld gazdag főurai és kereskedő polgárai szüntelen harcban álltak az uralkodókkal is, és mohón gazdagodtak, terjeszkedtek.

Az aranykor 

A 16. század végétől gyors és látványos kapitalista fejlődés indult meg Hollandia amúgy is népes és virágzó városaiban, kikötőiben. Az új köztársaság hamar gazdasági nagyhatalommá nőtt. A Schelde folyó kijáratát lezáró holland blokád tönkretette az akkori legnagyobb kikötőt, a spanyol uralom alatt maradt Antwerpent, s ennek következtében indulhatott fejlődésnek az "Európa vásárcsarnokává" fejlődő Amszetrdam.

A protestáns, de vallási szempontból türelmes és nyitott Hollandia vonzotta a tehetségeket, mindazokat, akiket Európa többi országában nézeteik vagy vallásuk miatt üldöztek, s akiknek munkássága nagyban hozzájárult a fiatal köztársaság gazdasági és kulturális sikereihez.

Hollandia a 16. század végére, a 17. század elejére Európa egyik gazdasági nagyhatalmává lépett elő.

Ehhez nagy mértékben hozzájárult az a tény is, hogy az ország jelentős gyarmatbirodalomra tett szert. 
A gyors kapitalista fejlődés és Amerika felfedezése magával hozta ugyanis a holland hajóépítés és hajózás gyors ütemű fejlődését is. A "koldusok flottájából" a tengereket járó kereskedelmi flotta lesz. Holland hajók szállították a Baltikum gabonáját a földközi-tengeri kikötőkbe, Svédországból a vasat és rezet, Norvégiából a fát a francia Biscayai-öbölbe vagy Portugáliába, ahol sót vettek fel, hogy az Északi-tenger halászkikötőibe vigyék a hering feldolgozásához.

A hollandok új, jellegzetes formájú hajói a "fluitok" eljutottak India, Ceylon (ma Sri Lanka), Jáva, Kína és Japán távoli partjaira is. A fluit a 17. és 18. században használt, 600-1200 tonna nagyságú, háromárbocos hajó, alacsony árbocokkal, széles és lapos hajótesttel és fenékkel. Eleinte főleg cetvadászatra, később nehéz és terjedelmes áruk szállítására használták. Alacsony árbocai miatt igen lassan és nehézkesen, de viszonylag nagy biztonsággal vitorlázott.

A holland hajósok a világ minden tájára eljutottak vele. Felfedezték Új-Zélandot, Tasmániát. Holland hajósok alapították a dél-afrikai Fokvárost, Amerikában pedig Új Amszterdamot, amelyet ma New Yorknak hívnak. A városalapító Pieter Stuyvesant neve pedig ismert amerikai cigarettamárka.

Hollandia – ma Teljes nevén Holland Királyság

Területe: 410526

Népesség: 16 407 000 fő

Főváros: Amszterdam, Hága

Államforma: alkotmányos monarchia

Hivatalos nyelv: holland, fríz

Pénznem: euró

Legmagasabb pont: Vaalserberg 322 m

Egy főre jutó hazai össztermék (GDP) 29 500 USD

Születéskor várható élettartam: nők 82 év, férfiak 76 év